2. rész

A nagy találkozás

Lea izzadtan ébredt. A haja kócos volt és nagyon ápolatlannak látszott. Az órára nézett. 11 óra 20 perc, amikor elaludt 9-volt. Felállt a kanapéról és a konyha felé vette az irányt. A hűtőn megpillantott egy cetlit amin az ált , hogy "A piacra mentem, majd jövök". A lány kinyitotta a hűtőt , hogy valami élelem után nézzen. Talált is egy kis baracklekvárt, meg a szekrénybe kenyeret.

        Miután megette, a fürdőszobába ment. A tükörbe nézett és elszörnyedt. Csípőig érő  frufrus haja kócos volt és vizes. Nagyon meleg volt a lakásba , pedig kint javában tél volt. Már amennyire
tél lehet Manhattanben. A zuhanyzás után , a szobába sietett valami öltözékért. Úgy döntött , hogy a kék és fehér mintás ruháját veszi fel egy barna övvel és magassarkúval. 

       Majd az egyetemre kellett mennie az órarendjéért. Fogott egy taxit és az NYU-hoz vitette magát.
-Nem túl olcsó a taxi New Yorkban-Gondolta majd besétált az egyetem üvegajtaján. Mivel félév volt egy csomó diák nyüzsgött az előtérben, beszélgettek, tanultak vagy épp siettek órára. Lea a recepcióshoz ment és elkérte az órarendet.
Megfordult és a táskájába próbálta eltenni , mikor beleütközött valakibe. Egy magas szőke srác volt öltönyben , a lány próbálta kikerülni de megint összeütköztek.
-Jaj nagyon sajnálom....izé elnézést......bocsi.-Próbált szabadulni Lea. De a helyes srác mindig arra akart menni amerre ő.
-Semmi gond......na jó-Elnevette magát, és kivillant a lehetetlenül fehér fogsora, ami már már vakitóan világított Holmes szemébe.
-Rendben akkor állj.-Mosolygott már ő is. A fiú megállt és egymás szemébe néztek.
-Amúgy Matthew Parker vagyok , de nyugodtan szólíts csak Mattnek.
-Rendben.-Lea ledermedt , mintha elfelejtette volna a saját nevét.-ÖÖÖÖ.....Lea.....Lea Holmes.
-Üdv itt Lea.-Még mindig vigyorgott.-Nem idevalósi vagy ugye?
-Nem , honnan tudtad ? Tehén szagom van?-Szagolta meg a fekete kabátját.

-ÖÖÖ.....nem éppen , ami azt illeti jó illatod van.-Mindkettőjüknek kínos volt a helyzet.
-Köszönöm.-Felelte végül a lány.
-Van kedved meginni velem valamit?-Érdeklődött a kék szemű srác.
-Persze úgy sincs más dolgom.
-Akkor gyere.-Mutatott előre kezével. A lány kilépett mögüle. Matt kinyitotta az ajtót, hogy Lea ki tudjon menni.
-És Lea , honnan is jöttél?-Fordult felé a srác.
-Nevadából.
-Last Vegas?
-Nem , igazából egy nagyon kis városkából Carson Cityből.
-Nem hallottam még róla.-Vallotta be Matt.
-Nem csodálom.
-Azért jöttél ide, hogy valóra váltsd az összes álmod és híres légy?-Kérdezte.
-Ez így nagyon elcsépelten hangzik.
-Kicsit.-ismerte el Matthew is.
-És mi van veled? Te idevalósi vagy?
-Igen, az apám.....-Itt elhallgatott és egy hírdető táblára mutatott, amin egy idősebb férfi mosolygott. Az állt rajta, hogy vásároljon ingatlant George Parkertől, a legjobb befektetés.
-Á....-Nézett nagyot Lea.-Szóval elkényeztetett szülők kölyke vagy.
-Mondhatjuk így is.- Matt a földet bámulta, mintha kicsit rosszul esett volna neki amit a lány mondott.
-Bocsi.
-Semmi gond igazad van.- Vallotta be már már magának.- Megjöttünk.-Szólt , miután befordultak a sarkon. A fiú ismét kinyitotta az  ajtót a lánynak és beléptek az egyetemistáktól nyüzsgő kávézóba.