3.rész

Jelenet a kávézóban

Matt és Lea leültek egy asztalhoz az ablak mellett. Rögtön oda jött hozzájuk egy szőke hajú pincér lány.
-Sziasztok, Amanda vagyok. Én foglak ma kiszolgálni titeket.
Mit hozhatok?-Kérdezte a mosolygós kék szemű lány.
-Én egy kávét kérek, feketén.-Mondta a fiú.
-Én pedig.....-Lea elgondolkodott , hogy mit kérhetne. E közben mindketten kíváncsian figyelték.-Egy tejeskávét, köszönöm.- Amanda már ment is csinálni a kávát, miközben Matt és a lány tekintete összetalálkoztak.
-Mesélj valamit.-Mondta végül a fiú.
-Mit meséljek?
-Nem tudom, például mi a kedvenc színed? Milyen zenét szeretsz? Milyen pasik jönnek be?
-Milyen pasik jönnek be?-Ismételte Lea, akinek a szemöldöke az egekig szökött.
-Aha.
-Hát olyanok biztos nem akik ezt kérdezik.
-Értem.-Tettette egy kicsit a szomorúságot Matthew.
-A lila.
-Tessék?-Mintha Matt meglepődött volna és értetlenül nézett beszélgető partnerére.
-A lila.-Magyarázta Lea.-A lila a kedvenc színem.
-ÁÁÁ.-Esett le neki végül.
-És szeretem a Broadway musicaleket.
-Az jó.-Helyeselte.-Egyszer megnézhetnénk valamit együtt. Meghívlak.
-Még szép , hogy meghívsz!-Mattnak leesett az álla. Szó szerint . Amanda pont ekkor hozta ki a kávét. Utána el is viharzott a pultot törölgetni.
-Csak vicceltem.-Mondta végül.
-Akkor ez egy nemet jelent?-Érdeklődött a fiú.
-Azt nem mondtam.-Majd egymásra mosolyogtak. Hirtelen egy dühös lány rontott be az ajtón. Körülnézzett, és a végén amikor meglátta Mattet odarohant hozzá és megcsókolta. Lea nagyot nézett és nagyon kellemetlenül érezte magát.
 Mikor a fiú észrevette , hogy mit tesznek vele gyorsan eltolta a dühös lányt.
-Brooke. Te meg mi a fr*ncot csinálsz?
-Megbocsátok neked.-Felelete az aranyszőke hajú, zöld szemű lány.
-Hogy megbocsátasz? Ha elfelejtetted volna , te csaltál meg engem és utána SZAKÍTOTTUNK!!!-Ordibált már a fiú.
 Amanda csak kuncogva figyelte őket a szeme sarkából, Lea pedig meg se tudott szólalni.
-Ez meg ki?-Fordult végre Brooke hozzá.
-Lea vagyok......-Próbálkozott de Matt a szavába vágott.
-Semmi közöd hozzá, most pedig tűnj el innen.
-Én aztán nem fogok.-vágta oda Brooke Mattnek.
-Jól van, akkor majd mi.-Ezzel felállt és megfogta Lea csuklóját és kirángatta a kávézóból.
-Na jó ezt magyarázd meg gyorsan!-akadt ki a lány.-Barátnőd van és itt flörtölsz velem?!
-Ő nem a barátnőm . Úgy két évig jártunk de megcsalt. Még csak nem is szerettem. Lea.....-Közelebb lépett a lányhoz és megfogkta a csuklóját.-Ő már nem jelent nekem semmit
-Oké , amúgy sincs semmi közöm hozzá. Engem max. egy órája ismersz őt pedig több éve.-Rántotta el a kézét.
-Rendben.
Akkor.....én.....én szerintem most haza megyek.-Nézett hátra és az útra mutatott. De igazából fogalma sem volt arról merre mennyen.
-Majd én haza viszlek.
-Erre semmi szükség. -Lea a szemét nézte.
-De ennyivel tartozom, mivel még a kávét sem tudtuk meginni.
-Rendben, merre?-Matt a mellette lévő fekete , sötétített ablakú kocsira mutatott. Majd utána Lea is, felvont szemöldökkel. Az autóból hirtelen egy sofőr szált ki.
-Mr. Parker . Hova vihetem?-Kérdezte.
-Hol laksz?-Érdeklődött a fiú.
-Brooklynban.-Felelte.

Mikor oda értek Mary nagyi házához mindketten kiszálltak és Matt felkísérte Leat a lépcsőn az ajtóig.
-Akkor gondolom találkozunk az egyetemen.-Mondta a lány.
-Ó én nem járok oda, csak volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban Brookeot kerestem, hogy megmondhassam neki ne zaklasson többet.
-Oké értem. De nem kell magyarázkodnod.
-De kell.-Egymás szemébe néztek a fiú lejjebb hajolt Leahoz, de mindketten elhúzódtak. A lány az alsó ajkába harapott.
-Akkor szia.-Intett és már nyitotta is ki a z ajtót.
-Várj ! -Szólt közbe Matt.-Meg adod a számod?
-Öm persze.- Beírták egymásnak a telefonjába és elbúcsúztak. Mikor Lea bement rögtön bevágta az ajtót maga mögött, és nekidőlt. Beleharapott az alsó ajkába és elmosolyodott.
-Te meg hol voltál?-Bukkant fel a konyhából Mary.
-Elmesélem.....-Majd bementek a konyhába és Lea mindent elmesélt a nagymamájának ő pedig érdeklődve hallgatta végig. Amikor befejezte leültek Tv-t nézni. Amikor vége lett a filmnek és megunták, már este volt. Megvacsoráztak, és a lány felment a vendég szobába. Felvette a pizsamáját megmosta a fogát, össze kötötte a haját és lefeküdt aludni. Izgatottan várta a holnapot. Gondolta, ha már az első nap ennyi minden történt mi fog még a jövőbe?

2. rész

A nagy találkozás

Lea izzadtan ébredt. A haja kócos volt és nagyon ápolatlannak látszott. Az órára nézett. 11 óra 20 perc, amikor elaludt 9-volt. Felállt a kanapéról és a konyha felé vette az irányt. A hűtőn megpillantott egy cetlit amin az ált , hogy "A piacra mentem, majd jövök". A lány kinyitotta a hűtőt , hogy valami élelem után nézzen. Talált is egy kis baracklekvárt, meg a szekrénybe kenyeret.

        Miután megette, a fürdőszobába ment. A tükörbe nézett és elszörnyedt. Csípőig érő  frufrus haja kócos volt és vizes. Nagyon meleg volt a lakásba , pedig kint javában tél volt. Már amennyire
tél lehet Manhattanben. A zuhanyzás után , a szobába sietett valami öltözékért. Úgy döntött , hogy a kék és fehér mintás ruháját veszi fel egy barna övvel és magassarkúval. 

       Majd az egyetemre kellett mennie az órarendjéért. Fogott egy taxit és az NYU-hoz vitette magát.
-Nem túl olcsó a taxi New Yorkban-Gondolta majd besétált az egyetem üvegajtaján. Mivel félév volt egy csomó diák nyüzsgött az előtérben, beszélgettek, tanultak vagy épp siettek órára. Lea a recepcióshoz ment és elkérte az órarendet.
Megfordult és a táskájába próbálta eltenni , mikor beleütközött valakibe. Egy magas szőke srác volt öltönyben , a lány próbálta kikerülni de megint összeütköztek.
-Jaj nagyon sajnálom....izé elnézést......bocsi.-Próbált szabadulni Lea. De a helyes srác mindig arra akart menni amerre ő.
-Semmi gond......na jó-Elnevette magát, és kivillant a lehetetlenül fehér fogsora, ami már már vakitóan világított Holmes szemébe.
-Rendben akkor állj.-Mosolygott már ő is. A fiú megállt és egymás szemébe néztek.
-Amúgy Matthew Parker vagyok , de nyugodtan szólíts csak Mattnek.
-Rendben.-Lea ledermedt , mintha elfelejtette volna a saját nevét.-ÖÖÖÖ.....Lea.....Lea Holmes.
-Üdv itt Lea.-Még mindig vigyorgott.-Nem idevalósi vagy ugye?
-Nem , honnan tudtad ? Tehén szagom van?-Szagolta meg a fekete kabátját.

-ÖÖÖ.....nem éppen , ami azt illeti jó illatod van.-Mindkettőjüknek kínos volt a helyzet.
-Köszönöm.-Felelte végül a lány.
-Van kedved meginni velem valamit?-Érdeklődött a kék szemű srác.
-Persze úgy sincs más dolgom.
-Akkor gyere.-Mutatott előre kezével. A lány kilépett mögüle. Matt kinyitotta az ajtót, hogy Lea ki tudjon menni.
-És Lea , honnan is jöttél?-Fordult felé a srác.
-Nevadából.
-Last Vegas?
-Nem , igazából egy nagyon kis városkából Carson Cityből.
-Nem hallottam még róla.-Vallotta be Matt.
-Nem csodálom.
-Azért jöttél ide, hogy valóra váltsd az összes álmod és híres légy?-Kérdezte.
-Ez így nagyon elcsépelten hangzik.
-Kicsit.-ismerte el Matthew is.
-És mi van veled? Te idevalósi vagy?
-Igen, az apám.....-Itt elhallgatott és egy hírdető táblára mutatott, amin egy idősebb férfi mosolygott. Az állt rajta, hogy vásároljon ingatlant George Parkertől, a legjobb befektetés.
-Á....-Nézett nagyot Lea.-Szóval elkényeztetett szülők kölyke vagy.
-Mondhatjuk így is.- Matt a földet bámulta, mintha kicsit rosszul esett volna neki amit a lány mondott.
-Bocsi.
-Semmi gond igazad van.- Vallotta be már már magának.- Megjöttünk.-Szólt , miután befordultak a sarkon. A fiú ismét kinyitotta az  ajtót a lánynak és beléptek az egyetemistáktól nyüzsgő kávézóba.

1. rész

Az utazás

Lea Holmes csak egy kisvárosi lány. Egy Nevadai városkában született és élt eddigi életét. Most viszont
New Yorkba költözik , hogy ott legyen híres színésznő. De nem csak a színészet hanem a divat is nagyon érdekelte, ezért jelentkezett a Vogue-hoz gyakornoknak. Pár nap múlva lesz az interjúa.Egésséges izgalommal töltötte el a gondolat, hogy valóra válhatnak az álmai. Az NYU-ra fog járni, dráma
szakra.
-Kérem kapcsolják be az övüket, lászállunk!-Szólt az egyik stewardess. Lea így is tett. Majd kinézett az ablakon és meglátta a város fényeit. Reggel 8 óra körül volt. A tömeg kiözönlött a repülőből. A lány szinte utoljára szált le.
Mikor végre kiért fogott egy taxit és megmondta neki hova vigye. A nagymamájához ment aki Brooklynban lakott egy aranyos kis házban, még egy idős nénivel. Kiskorában mindig imádott Mary nagyinál lenni, elmenni New Yorkba , a Central Parkban sételni vagy épp megnézni egy híres Broadway musicalt.
A nagyija már a kapuban várta , amikor Lea kiszállt a taxiból rögtön egymás nyakába ugrottak.
-Szia nagyi.Már annyira hiányoztál.-Örült a lány.
-Te is kicsikém. Milyen gyorsan ideértél. Nem vagy fáradt?
-Egy kicsit , nagyon korán kellett kelnem, hogy elérjem a gépet.-Felelte Lea.
-Akkor hát gyere be . Főzök egy teát és lepihenhetsz, utána majd mindent megbeszélünk.
Bementek a házba, a régi lakás épp olyan volt mint ahogyan kislánykorából emlékezett rá. Régies bútorok, vázák , kicsit úgy érezte magát mintha egy múzeumba lenne.És az az erős nőies illatú parfüm amit a hölgy mindig halsznált. Lea mindig is imádta ezt az illatot.
Miután megitta a forró italt, lefeküdt a kanapéra és bámult ki az ablakon. Látott egy macskát aki épp most ugrott fel a párkányra, és így szólt:
-Nagyi, ő ott a te macskád?
-Nem nem az enyém hanem Amberé a felettem lakó hölggyé, biztos megint kiszökött. Szegény állat.-Lea meg akarta kérdezni , hogy miért de ehelyett csak lehunyta a szemét és lassan elaludt. De azt
még érezte , ahogy a néni betakargatta egy meleg pokróccal.

Újra itt!!!    

Szaiszok!!!

Az Impossible Love Story az új blogom.

Már régebben is blogoltam , de abba hagytam mert nem nagyon volt rá időm.

De most úgy döntöttem, hogy újra elkezdem.

Az első rész a közeljövőben lesz várható. Most sincs sokkal több időm . De igyekezni fogok

már csak ezt és a következő hetet kell kibírnom és utána jövök!!!

                                                                                    xoxo Lea