Ártasz nekem

6.rész

"Ártasz nekem"

-Lekoptattad a dilis tyúkot?-Hallott egy hangot Justin amikor kilépett a koli ajtaján. Amikor megfordult észrevette Scottot, aki épp a falnak támaszkodott. Egy fekete bőrkabát, nadrág, egy fehér póló és bakancs volt rajta. A fiú nagyon dögösnek találta. Fekete haja a szemébe lógott , de még így is látszott a ravasz zöld tekintete.
-Miért vagy még itt?
-Téged vártalak.-Huncutan mosolygott.
-Hát nem kellett volna, kérlek menj el.-Justin sosem kiabált volna senkivel , vagy beszélt volna trágárul. Előkelő családban, nagyszülei nevelték, anyja és apja halála után.
-Hogy meg kérsz?Sosem parancsolnál, akarnád  vagy mondanád hogy húzzak el , hanem megkérsz.
-Igen megkérlek.-Mondta a fiú határozottan amin saját maga is meglepődött.-Az miért nem elég?
-Jaj , hagyjuk már ezt.-Ellépett a faltól , megfogta Justin kezét és magához húzta.-Tudom , hogy akarsz engem.
-Nem !-Rántotta ki a karját a kezéből.
-Kérlek , Justin!
-Hogy kérsz?-Ezen nagyon meglepődött.
-Te is tudod , hogy nem vagyok olyan mint amilyennek elmondanak , én tényleg szerettelek.-Jus talán még hitt is volna neki, ha nem tudná , hogy mikor hazudik a másik fiú.
-Hagyj békén, de most örökre!-Ezzel , fogta magát megfordult és elsietett. Beült a fekete audiba ami rá várt!
-Vigyen haza, Carl most!-mondta , a sofőrnek.

Haza érve kiugrott az autóból és a hatalmos palota kinézetű épület felé sietett. Elővette a kulcsait , de az ajtó nyitva volt. Lenyomta a kilincset és benyitott.
Ott meglátta a kanapén a nagyiját és Scottot. Hirtelen hátraugrott , de nem szólt semmit csak nézte kikerekedett szemekkel a fekete hajú fiút.
-Justin , drágám vendéged van . Mondtam neki , hogy várjon meg itt.
-Köszönöm nagyi! De nem kérek a fiatalúr társaságából!-A nagymamája előkelő angol családból származott előtte mindig úgy kellett beszélni mint a királynővel.
-Jaj , fiam ne butáskodj hallgasd meg az urat!-Erre Scott felállt és Justinhoz sietett.
-Menjünk fel a szobádba!-Suttogta. Erre a másik fiú megfogta a kezét felrángatta a lépcsőn és belökte az ajtón.
-Hogy a jó Istenbe kerülsz ide?
-Metróval gyorsabb , az autó utakon mindig dugó van , tudhatnád már!
-Ó hidd el tudom én!
-Akkor meg?-Húzta fel a szemöldökét, a mosolyát pedig kacér vigyorra , úgyhogy kivillanjon a hófehér vakító mosolya. Justin szerette amikor így mosolyog még akkor is ha emögott a szájrándítás mögött sötét gondolatok rejtőztek is, de attól még szexinek találta.
-Semmi.-Hajtotta le a fejét.
-Justin?
-Hmm?
-Te tényleg nem hiszed el , hogy szeretlek , hogy mindig is szerettelek.-Erre Justin férlnézett bele a másik fiú szemébe.
-Hogy is hihetném? Nem adtál okot rá, sosem mondtad , az emberek még azt se tudják , hogy meleg vagy!-Emelte fel a hangját a mondat végén.
-Miért rólad tudják , a drága kis nagyikád tudja?-Kérdezte jól hallható undorral.A másik fiú nem felelt.
-Hé tudja? Válaszolj nekem ? Hé , elmondtad neki, elmondtad a nyanyának?-Elkezdte lökdösni Justint, addig amíg a fiú meg nem botlott és neki nem esett az üveg íróasztalnak . Az összeesett alatta , ő pedig csak feküdt ott, a szilánkok között.
-Uramisten Justin , Justin , hallasz engem? Annyira sajnálom Justin!-A fiút teljesen beborította a vér.
-Hé gyerekek , mi volt ez a csattanás?-Nézett be Justin nagyija. A nagyi látta ahogy Scott arcát elöntötték a könnyek , és ahogyan tartotta a mindenhol véres Justint.